Shogun

Fejlécképet készítette: Jegenye

RÖVID LEÍRÁS - szerkesztette - Jegenye:
A James Clavell bestseller-regénye alapján készült epikus hosszúságú, közel 10 órás minisorozat egyike minden idők legsikeresebb és legnépszerűbb televíziós produkcióinak.James Clavell, a Patkánykirály és a Nemes ház című bestsellerek írója a XVII. századi feudális Japánba kalauzol bennünket a háború és a szerelem magával ragadó történetében.

Richard Chamberlain (Tövismadarak) alakítja John Blackthorne-t, az angol kormányost, aki az új kincslelőhelyeket kereső németalföldi hajórajban szolgál, amikor hajótörést szenved Japán partjainál.
Az európai tengerészek éppen egy véres polgárháború utolsó felvonásába csöppennek. Toranaga és Ishido, a két leghatalmasabb földesúr, a Shogun címért küzdenek egymással.A Shogun cím abszolút és megkérdőjelezhetetlen hatalommal ruházza fel tulajdonosát.

Blackthorne elsajátítja a japán szokásokat, a szamuráj törvényeket, a japán nyelvet. Végül az egyik leghatalmasabb hadúr, Toranagának (Toshiro Mifune - Vihar kapujában, Véres trón) bizalmát is elnyeri; a nemes leghőbb vágya, hogy Shogun, a legfelsőbb katonai úr váljék belőle. Blackthorne pedig azt szeretné, hogy ő legyen az első gai-jin, azaz külföldi, akit szamuráj harcossá fogadnak...
De valóban ilyen volt-e a korabeli Japán? Hasznos tudnivalókkal ajándékozta meg Clavell több millió amerikai és európai olvasóját vagy félrevezette őket? A kérdés azért merül föl, mert a regény megjelenése után történészek, tudósok hada kelt ki ellene Amerikában. Azzal vádolták a szerzőt, hogy szemérmetlenül zsonglőrködik a tényekkel. Clavell úgy járt el, mint a történelmi regény megteremtője, Walter Scott és követői. Se Scott, se Jókai, se Dumas nem a történészi kutatómunka által feltárt pontos tények béklyójában alkotott, hiszen akkor nem regény, hanem tanulmány írására vállalkoztak volna. Az író elsősorban szórakoztatni akar, „elmenekíteni” bennünket egy érdekes, régi, számunkra idegen világba.

Clavell, azért, hogy az alig félévnyi időbe, ami alatt a cselekmény lejátszódik, belefoglalhassa a korabeli Japán mozgalmasságát, nem használ egyetlen valódi személynevet sem. No de mi is történt voltaképpen a korabeli Japánban?

Amikor az első európaiak – Portugália macaui gyarmatáról odatévedt kereskedő-kalandorok – 1542-ben vagy 1543-ban partra léptek Japánban, majd 1549-ben megjelentek az első hittérítők is, Xavéri Ferencnek, a Jézus-társaság egyik alapító tagjának vezetésével, a szigetország éppen azt a korszakát élte, amelyet Szengoku Dzsidainak neveznek. A több évtizede tartó véres polgárháború, amelynek egyetlen célja a főurak birtokgyarapítása volt, első tetőpontját akkor érte el, amikor 1568-ban egy viszonylag jelentéktelen daimjó, Oda Nobunaga seregével bevonult a fővárosba, Kjótóba, majd fokozatosan magához ragadva a hatalmat, az ország nagy részét leigázta, vagyis megkezdte a béke megteremtését. Oda Nobunagával mint Goroda diktátorral találkozunk a regényben.

Nobunaga igazi vérengző fenevad volt. Egy ízben például állítólag túszul adta egyik tábornoka anyját valamelyik ellenségének, cserébe ellensége családtagjaiért, majd kivégeztette ezeket a családtagokat. A feldühödött ellenség természetesen megölte az idős asszonyt, aki nem volt más, mint Akecsi Micuhide (a regényben Akecsi Dzsinszai) édesanyja. A folytatást ismerjük: Akecsi bosszút állt a diktátoron, Nobunaga másik tábornoka pedig bosszút állt Akecsin, az „árulón”. Akecsi azonban nem halt olyan szép halált, ahogy regénybeli lánya, Mariko Blackthorne-nak lefesti. A vesztett ütközet után kétségbeesetten menekült a csatatérről, s az erdőben egy paraszt lándzsával ledöfte, talán drága ruházatáért és fegyverzetéért.

Mindez 1582-ben történt. A Nobunaga halálát megbosszuló tábornok átvette a hatalmat, és tovább pacifikálta az országot. Tojotomi Hidejosinak hívták – a regényben ő a legendás Nakamura, a taikó. Valóban alacsony származású parasztkatona fia volt, s egyben a japán történelem legrendhagyóbb és egyik legzseniálisabb alakja. Rendet teremtett szinte az egész országban, s míg Nobunaga gyűlölte a hatalma ellen lázongó és nagy fegyveres erővel rendelkező buddhista szektákat, s velük szemben pártolta a buzgón térítő jezsuitákat, Hidejosi, akinek sikerült leszámolni a buddhista központokkal, nem nézte jó szemmel a „déli barbárok” vallási térnyerését. Megkeserítette az életüket, rendeleteket adott ki ellenük, néhányat keresztre is feszíttetett. Hat éven át váltakozó sikerű, ám végső soron eredménytelen háborút vívott Koreával és Kínával, majd 1598-ban meghalt. Újabb, kétéves politikai zűrzavar köszöntött az országra, aminek egy Hidejosinál is ragyogóbb koponya vetett véget, aki 1600-ban Szekigaharánál, a japán történelem legnagyobb polgárháborús csatájában szétszórta egyesült ellenségeit, s ezzel több mint két és fél évszázadra biztosította Japán békéjét és családja teljhatalmát. Tokugava Iejaszunak hívták – mint azt már bizonyára kitaláltátok: ő Josi Toranaga-nó-Minovara, A sógun sógunja, a regény legnagyobb formátumú figurája, aki az összes eseményszálat a kezében tartja.

Ez hát a japán történelem csontváza, amelyre Clavell az inakat, az izmokat, a húst felrakta. Ami pedig az európai főhőst illeti, őt valójában Will Adamsnek hívták. Japánba vezető útja és megérkezése nagyjából úgy zajlott le, ahogy a regényben olvasható. A Liefde (mert ez volt a hajó eredeti neve) nem Izu félszigeténél vetődött partra, hanem a délebbre levő Kjúsú sziget keleti oldalán. Igaz, később Toranaga – azaz Iejaszu – Izuba költöztette Adamset, mert az ottani faanyagból tényleg jó hajókat lehetett építeni.

MŰFAJ: történelmi, kaland, dráma
SOROZAT INDULÁSA: 1980
AKTUALITÁS: befejezett
ALKOTÓK: Jerry London, James Clavell, Eric Bercovici

SZEREPLŐK:
Richard Chamberlain - Anjin-san
John Rhys-Davies - Vasco Rodrigues
Toshirô Mifune - Lord Yoshi Toranaga
Yôko Shimada - Lady Toda Buntaro - Mariko
Frankie Sakai - Yabu
Alan Badel - Father Dell'Aqua
Damien Thomas - Father Alvito